Budapest, 1989. március 8. Kézfeltartással szavaznak a képviselők az Országgyűlés márciusi ülésszakán a Parlamentben. Első sor (b-j): Pozsgay Imre államminiszter, Straub F. Brúnó, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Németh Miklós miniszterelnök. A következő sorban jobbra Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, mellette Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának (MSZMP PB) tagja, a Központi Bizottság (KB) titkára. MTI Fotó: E. Várkonyi Péter
Németh Miklós (Monok, 1948. január 24.) közgazdász, politikus, a rendszerváltás előtti utolsó magyar kormány miniszterelnöke (1988. november 24. – 1990. május 23. ) és az 1989. október 23-án kikiáltott Magyar Köztársaság első kormányfője. Pozsgay Imre (Kóny, 1933. november 26.–): kulturális miniszter (1976-80), művelődési miniszter (1980-82), a Hazafias Népfront főtitkára (1982-1988), államminiszter (1988-90), 1989-ben államfőjelölt. Ő volt az első állampárti politikus, aki az 1956-os forradalmat „népfelkelésnek” nevezte. Straub Ferenc Brunó (Nagyvárad, 1914. január 5. – Budapest 1996. február 15.) biokémikus, akadémikus, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának utolsó elnöke (1988. június 29. – 1989. október 23.). Berecz János (Ibrány, 1930. szeptember 18.-) 1980-tól a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, 1982-1985 között a Népszabadság főszerkesztője, 1985-től a KB ideológiai és propaganda-ügyekkel foglalkozó titkára. 1989-ben az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökévé választották. 1989 októberében nem lépett be az MSZMP jogutódjába, a Magyar Szocialista Pártba, hanem az újjáalakított MSZMP tagja lett. Grósz Károly (Miskolc, 1930. augusztus 1. – Gödöllő, 1996. január 7. ) magyar politikus, a Minisztertanács elnöke (1987. június 25. – 1988. november 24.), a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára (1988-89).