Budapest, 1989. július 14. Gyászolók, politikusok, munkatársak tisztelegnek Kádár János ravatalánál, a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) nyugalmazott elnökét, az Elnöki Tanács tagját, országgyűlési képviselőt 1989. július 14-én temették el a Mező Imre úti temetőben. Az elhunyt politikus a párt első embereként - 33 éven át - döntéshozói szerepben alapvető befolyással rendelkezett a magyar társadalom alakulása felett. MTI Fotó: Németh Ferenc
Kádár János (1945-ig Csermanek) (Fiume, 1912. máj. 26. – Bp., 1989. júl. 6.): kommunista politikus, pártvezető. Kádár-korszak – Az 1956 és 1988 közötti évek közkeletű elnevezése. Nevét Kádár Jánosról kapta, aki az egész korszakban a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára, ill. főtitkára, és emellett 1956–1958-ban és 1961–1965-ben a Minisztertanács elnöke volt. A Kádár-korszak két nagy szakaszra oszlik. Az elsőt, amely 1962-1963-ig tartott, a forradalmárokkal való véres leszámolás, a diktatúra intézményrendszerének restaurálása, Kádár személyi hatalmának megszilárdulása és végül a rendszer nemzetközi elismertetése jellemezték. Eközben egyértelművé vált, hogy 1956 alapvető céljai – a függetlenség és a demokrácia – nem valósulhatnak meg, ám egyben az is, hogy az 1956 előtti sztalinista politikához nincs visszatérés; Rákosi és társai nem juthatnak többé szerephez Magyarországon. A második nagy szakasz, amelynek során a rendszer megkülönböztető jegyei karakterisztikussá váltak, 1962-1963-től 1988-ig tartott. Ennek jellemzői: diktatúra totális jellegének enyhülése; az állami és társadalmi tulajdonra épülő tervgazdaság racio­nalizálása és ennek részeként a piaci szempontok korlátozott mértékű rehabilitálása; a kommunista ideológia hegemóniájának a megszűnése és a szellemi-kulturális élet liberalizálása; mindennapi élet depolitizálása és a társadalom fogyasztási-modernizálódási igényeinek elfogadása.