Rimóc, 1958. május 5. Népviseletbe öltözött fiatal lányok és fiúk beszélgetnek a majálison, a szabadban rendezett vidám társas összejövetelen, mulatságon.. MTI Fotó: Bereth Ferenc
A rimóci településcsoporthoz tartozó falvak (Rimóc, Hollókő, Varsány, Nógrádsipek, Nagylóc) népviselete kiemelkedő jelentőséggel bírt. A leányok hozományának a selyemhímzéses, báránybőr ködmön, és annak ujjatlan párja, a kisködmön, vagy cucaj volt a legértékesebb darabja. Rimóc lányai, asszonyai a rövid és sok szoknyát viselők közé tartoztak. Ünnepen a nagylányok akár 15 erősen kikeményített alsószoknyát is felvettek. A felső szoknya felé hímzett, fekete kötényt is kötöttek, aminek szakácska a neve. Ahogyan idősödött az asszony, úgy hordott egyre kevesebb alsószoknyát. A nyakbavaló kendő kékfestőből vagy élénk színű, rojtos szélű selyemből volt. Nyakukon kilencsoros fehér-világoskék-rózsaszín gyöngyöt viseltek; erre még kis cellulóz virágokat is applikáltak. A gyöngyös nagy főkötőt az első gyermek születéséig vagy legfeljebb 25 éves koráig viselhette a menyecske ünnepen, lakodalomban, keresztelőre menet. A fiatal lányok kedvelték a fekete és piros posztóra hímzett, úgynevezett matyó mellényeket.