Karád, 1964. január 13. Egy fiú tangóharmonikázik, a többiek énekelnek a karádi művelődési otthon népdalkörében. MTI Fotó: Bereth Ferenc
A pásztorkultúra hatott a vidék tánc illetve zenekultúrájára. A kétbotos kanásztánc, vagy az eszköz nélküli ugrós és verbunk átszövi a falusi parasztság és a volt uradalmi cselédség táncéletét is. A táncolási lehetőségek jótékony hatással voltak a közösség életére is. Karád a dél-dunántúli népzene-dialektushoz tartozik. Erre a területre nagymértékben jellemző a kvintváltó dallamtípus, az ötfokúság. A különböző munkavégzésekkor is énekeltek: libatöméskor, tollfosztáskor, kukoricafosztáskor, varrás közben, aratás közben és a „végzőn" is. Kodály Zoltán az itt gyűjtött népdalokból összeállított egy csokrot, Karádi Nóták címmel.