Budapest, 1965. szeptember 11. Csillag László, a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézetének (KFKI) fizikusa a gázlézer készülék hélium neoncső sugárzási erősségét állítja be. A lézerek kifejlesztésére irányuló kutatásokkal a világ különböző kutató intézeteiben az ötvenes évek végén kezdtek el foglalkozni, amibe a KFKI is bekapcsolódott. A lézer gyakorlati felhasználása rendkívül sokat ígér, nemcsak a fizikának, hanem más tudomány ágaknak is. A híradástechnikában például egyetlen lézer összeköttetés képes lenne az Egyesült Államok keleti és nyugati partvidéke között összes hírközlési feladatok ellátására is. Alkalmazásával a jelenleginél nagyobb pontossággal lehet elvégezni az optikai és geodéziai méréseket, meg lehet oldani rendkívül kemény anyagok fúrását, igen vékony huzalok hegesztését. Remény van az orvosi gyakorlatban is, hogy segítségével szemműtéteket és a bőrrák eltávolítását lehessen elvégezni. MTI Fotó: Bara István
A lézer egy olyan speciális fényforrás, amely viszonylag nagy erősségű, egyszínű fénynyalábot bocsát ki egy meghatározott irányba, energiája rendkívüli módon koncentrált. Az intézetben kétféle klasszikus lézertípussal foglalkoznak, elsősorban a fény kettős természetének, a fény és anyag kölcsönhatása vizsgálatának szempontjából. A rubinlézernél a fényt egy rubin rúd bocsátja ki, ami igen rövid ideig világít, a másodperc százmilliomod részéig, de a fényerőssége rendkívül nagy. Az elérhető energiasűrűség, ha kis felületre koncentrálják, akkora lehet, mint a Százhalombattai Erőmű összes gépegységének energiája. Az energia akkora, hogy felvillanását a megfelelő berendezésekkel még naprendszerünk legtávolabbi bolygóján, a Plutón is lehetne észlelni. A másik az úgynevezett gázlézer, aminek teljesítménye jóval kisebb, de folytonosan bocsát ki fényt. A hullám egyszínű, ami alkalmassá teszi számos fizikai kísérlet elvégzésére.