Budapest, 1954. szeptember 18. Kilátás a Budai Várból a Budai Vigadó (b), a Szilágyi Dezső téri református templom (hátul k), az Alsóvízivárosi Árpád-házi Szent Erzsébet plébániatemplom (elöl k), a Felsővízivárosi Szent Anna templom (hátul b) épületei, háttérben a Duna és a Margit híd. MTI Fotó/Magyar Fotó: Vadas Ernő
Budai Vigadó: a II. világháború végéig a budai kulturális élet központja volt. 1898-1900-ban építették Kalina Mór és Árkay Aladár tervei szerint eklektikus stílusban. Helyén korábban fegyverraktár állt. Színházterme máig előadások helyszíne, épületében működik a Hagyományok Háza, valamint a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus is. Margit híd: 1876-ra épült fel a francia Ernest Gouin francia mérnök tervei alapján, április 30-án adták át a forgalomnak. A pilléreit díszítő szobrokat a szintén francia Thabard készítette. 1944 novemberében az első pesti nyílás tisztázatlan körülmények között felrobbant, a másik két nyílás is a Dunába zuhant. 1945. január 18-án a németek a három budai nyílást is felrobbantották. Az újjáépített hidat teljes szélességében 1948. augusztus 1-jén adták át. Szilágyi Dezső téri református templom: 1892-ben kezdték építeni Pecz Samu tervei alapján, neogótikus stílusban. 1896 virágvasárnapján szentelték fel. A belső tér ötszögű központú, középpontjában áll az Úr asztala. A tetőzet cserepei a Zsolnay gyárból származnak. Alsóvízivárosi Árpád-házi Szent Erzsébet plébániatemplom: a török hódoltság ideje alatt dzsámi állt a helyén, 1687-től a jezsuiták használták plébániatemplomként. 1692-től a kapucinusoké. Az átépített templomot Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére, 1716. szeptember 20-án szentelte fel Natali Lukács belgrádi püspök. 1849 tavaszán megsérült, 1854-56-ban renoválták, ekkor alakult ki jelenlegi formája. A II. világháborúban ismét megsérült, belsejét a háború után, külsejét 1968-69-ben renoválták. Felsővízivárosi Szent Anna templom: a kéttornyos barokk római katolikus templom Hamon Kristóf, Nepauer Máté és Hamon Mihály munkája, 1740-1765 között épült. Eredetileg a jezsuitáké volt, 1805-ben szentelték fel. 1838-ban és 1876-ban az árvíztől, 1849-ben pedig Buda ostromakor szenvedett súlyos károkat. 1978 és 1985 között teljes belső, majd 1992 és 1997 között teljes külső felújítást végeztek az épületen.&#x