Salgótarján, 1957. december 3. Működés közben a Salgótarjáni Erőmű magasvezetékű kötélpályája, amely 64,5 méter magas vezetéktartó oszlopaival Közép-Európa legmagasabb anyagszállító berendezése, és amely óránként 50 tonna salakot továbbít. MTI Fotó: Fényes Tamás
Salgótarjáni Erőmű: A Nógrádi-szénmedence területén már 1910 előtt is működtek kisebb erőművek, amelyek egy-egy bányatelep villamos-energia szükségletét fedezték. A műszaki fejlesztés egyre inkább követelte a központi fekvésű, gazdaságosabb villamos erőmű létesítését. Salgótarján Erőművet 1912-ben átadták át, az üzemeltetéséhez szükséges hűtővízet a Zagyva-patakból nyerték. 1944-ben a német csapatok felrobbantották az erőművet. Az újjáépítés után 1945 februárjában indult újra az energiatermelés. 1949-ben a Salgótarján Erőművet rákapcsolták az országos villamos-hálózatra. Az 50-es években egyre súlyosabb gondot jelentett a kazánok által mind nagyobb mennyiségbe termelt salak elszállítása. Korábban erre a célra a a salakhegyi siklópálya mellett egy felvonó szolgált, amelynek javítása és üzemben tartása igen nehéz fizikai munkát igényelt. E berendezések helyett megindult a salakszállító gumiszalag-rendszer, illetve felépítették a korszerű, magasvezetékű kötélpályát, amely 64,5 méter magas oszlopaival az akkori évek kiemelkedő technikai eredménye volt.