Budapest, 1953. április 22. Simon Éva A harangöntő mester felesége és Mucsi István Táncmester szerepében Léo Delibes Coppélia című darabjának próbáján. A színművet 1953. április 24-én mutatja be Harangozó Gyula rendezésében a Városi Színház. MTI Fotó/Magyar Fotó: Várkonyi László
Városi Színház: A főváros legnagyobb befogadóképességű színházépületét 1911-ben építették a Tisza Kálmán téri telken Márkus Géza, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei szerint a Népopera Részvénytársaság megbízásából. Az 1917–18-as évadtól Faludi Gábor lett az intézmény bérlője, aki a Népopera nevét Városi Színházra változtatta. 1921-től három évadon át az Operaház fiókintézeteként Ábrányi Emil igazgatása alatt működött a Városi Színház. 1927- től bevezették a bérletrendszert. 1932-től Bernardo Labriola bérelte az épületet, melyet Labriola Varieté néven üzemeltetett. 1933-tól városi kezelésben alkalmi előadásokat tartottak az épületben. 1940. júniusában az akkori bérlője Föld Aurél fizetésképtelenné vált, kénytelen volt a Népoperát visszaadni a fővárosnak. 1940–1945 között az épület a székesfőváros birtokában mint népművelési intézmény szerepelt, Magyar Művelődés Háza néven. Majd a Nemzeti Színház és az Operaház közreműködésével szerveztek előadás-sorozatokat, hangversenyeket, irodalmi esteket, matinéket az épületben. 1946–47-ig moziként funkcionált. 1948-tól újból színházi előadásokat tartottak, gyakori vendég volt az Operaház együttese. 1951-ben az Operaház kezelésébe került a Városi Színház, 1953 óta Erkel Színház néven a Magyar Állami Operaház második színházaként újból az operajátszás otthona lett.