Kecel, 1958. december 17. Kovács Pál hatholdas egyéni gazda felesége teregeti a kimosott ruhát házuk udvarán. MTI Fotó: Fehérváry Ferenc
Kecel a Duna–Tisza köze nyugati felén három történeti-néprajzi táj: a Kiskunság, a Bácska és a Kalocsai Sárköz találkozásánál a 54-es főút mellett fekszik. Első írásos említése 1198-ból való, az oklevél szerint békés pásztornép lakta egykor. A tatár és török pusztítások során a település elnéptelenedett, Patachich Gábor kalocsai érsek 1734. április 22-én kelt rendelete alapján alapítják újra. Az 1900-as években a településhez csatolják a szomszédos Polgárdi pusztát, így kialakul a ma ismert közigazgatási terület. 1928-ra kiépül a telefonhálózat, 1931-ben benzinkút épül a császártöltési úton. A villanyt 1952-ben vezetik be Kecelre. Az Arany Jánosról elnevezett, nyolc tantermes általános iskolát 1959. november 7-én adják át. A termálfürdő és uszoda egy 1960-ban 1000 méter mély próbafúrás során lelt, 42 °C-os, jódos-brómos hévízforrásra épült. Kecelt 1970. január elsején nyilvánítják nagyközséggé, a városi rangot 1993. április 22-én kapja meg.