Füzesgyarmat, 1956. április 27. A füzesgyarmati gépállomáson 227%-ot teljesítő Csordás János brigádjának tagjai két műszak között a vacsorájukat sütik tábortűznél az Aranykalász Tsz-ben lévő brigádszálláson. MTI Fotó: Tóth István Csaba
Magyarországon az 1950-es években szovjet mintára szinte folyamatosak voltak a munkaversenyek az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. A mennyiség hajszolása legtöbbször a minőség romlását eredményezte. Leginkább a fontos ünnepek (április 4., november 7. stb.), a vezetők születésnapja adott alkalmat munkaversenyekre. Országos munkaverseny kampányt indítottak pl. Rákosi Mátyás 60. születésnapja alkalmából 1952. január 17-re, illetve országgyűlési választások előtt is. A versenyen kiválóan, a normát több száz vagy ezer százalékkal túlteljesítő dolgozókat élmunkásoknak, sztahanovistáknak nevezték. A munkaversenyek a norma szigorításának is fontos eszközei voltak. A szocializmus későbbi szakaszában (1960-as, 1970-es évek) a munkaversenyek szocialista brigádverseny formájában zajlottak, amelyek már nemcsak a termelékenység növelésére irányultak, hanem az ideológiai és kulturális képzésre is. A II. világháború után az új mezőgazdasági munkagépek (traktorok) állami tulajdonba kerültek és a gépállomások üzemeltették őket. 1948 végén 110, 1952 végén 364 gépállomás működött. A gépállomásokat a mezőgazdaság szocialista átszervezésének elősegítésére szervezték meg, valójában azonban a szövetkezetek gazdálkodásának közvetlen irányítását bízták rájuk.