Budapest, 1959. január 21. Dr. Csapodi Gáborné és Márk Ágnes, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársai a Képes Krónika egy példányát tanulmányozzák a Széchényi Ferenc teremben. Itt őrzik a kézirattár legrégibb és legértékesebb kéziratait, tudományos forrásértékű leveleit és műemlékeit. Hazánk legnagyobb könyvtárában, a Széchényi Könyvtárban ma már több mint 3,5 millió kéziratot, könyvet, füzeteket, zeneművet stb. tárolnak. MTI Fotó: Vigovszki Ferenc
A gróf Széchényi Ferenc által 1802. november 25-én megalapított első nemzeti közintézményünk, az Országos Széchényi Könyvtár indulásakor mintegy 13.000 nyomtatott könyvet, 1200-nál több kéziratot, sok száz térképet, címereket, metszeteket tartalmazott, és érmegyűjteménnyel is rendelkezett. A fenntartásához szükséges pénzalap megteremtését a társadalom vállalta magára. Az összegyűlt tőkevagyonra támaszkodva az országos rendek életre hívták a Magyar Nemzeti Múzeumot, s az így újonnan létesített intézmény keretébe illesztették be a Széchényi Könyvtárat, mely ettől kezdve a Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára nevet viselte és 1846-47-ben beköltözött a Magyar Nemzeti Múzeum épületébe. 1949-ben lett újra önálló Országos Széchényi Könyvtár néven, majd 1985-ben a Budavári Palota F épületébe költözött. A Képes Krónika a 14. századi krónikakompozíció szövegét tartalmazó kódex. A legelfogadottabb álláspont szerint összeállítása 1358-ban kezdődött Nagy Lajos király udvarában, szerzője pedig Kálti Márk székesfehérvári kanonok. 1490-ig biztosan Magyarországon őrizték, ezután a francia, majd a szerb uralkodó udvarába került. A XVI. századtól a bécsi Udvari, majd az Osztrák Nemzeti Könyvtárban őrizték, ezért Bécsi Képes Krónika néven is emlegetik. Egy 1932-ben megkötött kultúregyezmény alapján került vissza Magyarországra. A kódex 75 pergamenlapból, illetve ezekhez később hozzákötött papírlapokból áll; szövegét lapszéldíszek, iniciálék és miniatúrák díszítik.