Zsámbék, 1957. június 15. A zsámbéki templomrom, Magyarország egyik legértékesebb műemléke. A templomot eredetileg a XII. század második felében kezdték építeni, homlokzata és két tornya román, belseje gótikus. MTI Fotó: Vadas Ernő
A Keresztelő Szent János tiszteletére fölszentelt, háromhajós premontrei bazilika és kolostor a XIII. század közepén (kb. 1220-35) épült késő román-korai gótikus stílusban. Az 1050-es években már kőtemplom állt a helyén. III. Béla király második felesége, Capet Margit kíséretében érkező, francia származású Aynard lovagnak adományozta Zsámbékot. Az ő leszármazottai építtették a bazilikát, és a hozzá északról csatlakozó premontrei kolostort. Smaragd comes adományozta a területet a premontreieknek. 1475-ben a pálos rend tulajdonába került, majd később a törökök által megszállt hódoltsági területhez tartozott. 1763-ban földrengés pusztította el, ekkor a helybeliek a templom köveinek nagy részét széthordták. Rómer Flóris bencés tanár, művészettörténész és Henszlmann Imre műtörténész az 1870-es években felhívták a figyelmet az értékes emlék megmentésének szükségességére. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter megbízásából 1889-ben Möller István építészmérnök végezte az állagmegóvási munkákat.