Budapest, 1974. augusztus 8. A turulszobor és a Lánchíd látképe a budai várból fényképezve. A háttérben Pest épületei, középen a Magyar Tudományos Akadémia székháza. MTI Fotó: Kozák Albert
Az egykori királyi palota úgynevezett Barokk- vagy Habsburg kapujának Duna felőli oldalán egy oszlopra 1905-ben helyezték el a honfoglaló magyarok legendák szerinti szent madarát, a turult, Donáth Gyula alkotását. A Széchenyi lánchíd (a köznyelvben általában csak Lánchíd) a Buda és Pest közötti állandó összeköttetést biztosító legrégibb, legismertebb híd a Dunán, a magyar főváros egyik jelképe, egyben az első állandó híd a teljes magyarországi Duna-szakaszon. Építését gróf Széchenyi István kezdeményezte és finanszírozását báró Sina György szervezte, a legnagyobb adományt is ő tette. A munkálatok 1839-ben kezdődtek, a kész hidat 1849. november 20-án avatták fel. Tervezője az angol William Tierney Clark, a kivitelezés irányítója a skót származású Clark Ádám volt. Utóbbiról nevezték el az Alagút és a Lánchíd közötti teret (Clark Ádám tér). A hídfők kőoroszlánjait Marschalkó János lőcsei szobrászművész készítette. A II. világháború végén a visszavonuló német hadsereg, maga mögött felrobbantotta. Az újjáépített, némileg megszélesített hidat első felavatásának 100. évfordulóján nyitották ismét meg. Legutóbb 1986–1988-ban újították fel. A pilonok boltívein lévő régi szocialista címereket a Szent Koronával kiegészített Kossuth-címerekre 1996-ban cserélték vissza. A hidat a nyári hónapok hétvégéin és bizonyos ünnepi alkalmakkor lezárják a járműforgalom elől, átadva a gyalogosoknak.