Budapest, 1957. október 17. Perecárus újságot olvas a Bajcsy-Zsilinszky úton. MTI Fotó: Fényes Tamás
Hasonlóan más városokhoz, Budapesten is a forgalmas pontok vagy szórakozóhelyek (mozi, állatkert, vidámpark) környékén a perec-, a törökméz- és nyalánkságárusok otthon készített termékeiket árulták, vagy pékekkel szerződve kis tételekben értékesítették azok áruját. Ez az elfoglaltság a napi mellékes bevételt jelentette számukra, vagy pedig igen szűkös megélhetést biztosított. A perecnek leginkább a sós változatát árulták, melynek sütés közbeni fortélya, hogy liszttel masszává kevert sót csorgatnak rá. Igen régi, mai neve latin eredetű: bracellus (karkötő).