Budapest, 1954. május 13. A Szabadsághegyi TBC Szanatórium dolgozói és betegei sétálnak az épület előtt. MTI Fotó/Magyar Fotó: Csörgeő Tibor
A szanatórium területe Nemes Marcell tulajdona volt, ezért Nemes Parknak nevezték, 1883-ban itt nyílt meg Vaskovits János doktor vízgyógyintézete. 1920-ban Jakab László főorvos, a Liget és Park szanatórium vezetője és főtulajdonosa megvásárolta szanatóriuma számára a Vaskovits-féle intézettel együtt a Nemes Parkot. A régi vízgyógyintézetet tovább működtette, majd két év múlva megkezdte a Svábhegyi Szanatórium építését, de a pénzügyi nehézségek miatt a gyógypalota csak öt év múlva készült el. József nádor dédunokája, József Ferenc királyi herceg avatta fel 1927. június 24-én a Svábhegyi Szanatóriumot. A szív- és tüdőbetegségben szenvedők számára létesült négyemeletes svábhegyi magángyógyintézetet Jakab Dezső és Soós Aladár tervezte. Makoldy József és Gyenes Lajos festőművészek üvegre festett képei az elszakított országrészek nagyvárosainak jellegzetes épületeit ábrázolták. Mire a szanatórium felépült, Jakab László teljesen eladósodott, különböző pénzügyi műveletekkel még csaknem öt évig el tudta kerülni a csődöt, akkor azonban a végrehajtási eljárás során a Svábhegyi Szanatórium – Jakab László másik két szanatóriumával együtt – átkerült az Angol–Magyar Bank kezelésébe. 1941-ben a gyógypalotát megvásárolta a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete (MABI). 1944-ben a német megszállás után rövid ideig rendőrlaktanya, majd az SS foglalta el és magyar–német hadikórházként működtette. A második világháború után a MABI visszaszerezte az épületet és alkalmassá tette tüdőbetegek gyógyítására. 1951-ben államosították, ezután a Szabadsághegyi Állami Tüdőgyógyintézet csaknem harminc évig fogadta a gyógyulni kívánó betegeket. 1979-ben megszűnt a tüdőgyógyintézet, helyét a III. számú Belgyógyászati Klinika foglalta el. Amióta 1998-ban leköltözött a klinika a Kútvölgyi útra, a szanatórium épülete üresen áll.