Zebegény, 1989. április 4. A Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti társaság környezetvédő csoportja, a Duna Mozgalmak és más független szervezetek tagjai tüntetnek a Bős-Nagymarosi vízerőmű beruházási munkálatai ellen. A tiltakozó menet Zebegényből Nagymarosra tart, ahol a tüntetés szervezői tiltakozó beszédeket tartottak, követelve a beruházás azonnali leállítását. MTI Fotó: Fényes Gábor
A bős–nagymarosi vízlépcső – hivatalosan Gabčíkovo–nagymarosi Vízlépcsőrendszer – a Duna magyarországi és szlovákiai közös szakaszának komplex hasznosítására tervezett építmény. A vízlépcső létesítésének célja az energiatermelés, a hajózhatóság biztosítása, az árvízvédelem és területfejlesztés volt. A létesítmény tervezett főbb egységei: a Dunakiliti mellett épülő mederzáró duzzasztómű, a Csallóközön végighúzódó üzemvízcsatorna közepén a bősi erőművel és Nagymaros térségében a nagymarosi vízlépcső. A bősi erőmű első ütemét 1986-ban, a nagymarosi erőmű utolsó egységét pedig 1990-ben kellett volna üzembe helyezni. Eredeti formájában végül sosem valósult meg.