Budapest, 1952. március 6. Muszka Imre Kossuth-díjas sztahanovista esztergályos, a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek dolgozója munka közben, mögötte a Rákosi Mátyás születésnapja, március 9. alkalmából tett felajánlása: Muszka Imre és Farkas István március 3-8-ig Rákosi műszakot tart. 500 % vállaltak. MTI Fotó/Magyar Fotó: Pap Jenő
Rákosi Mátyás (szül. Rosenfeld Mátyás, Ada, 1892. március 9. – Gorkij, Szovjetunió, 1971. február 5.) a Magyar Kommunista Párt (1945-48) és a Magyar Dolgozók Pártja (1948-1956) fő- majd első titkára, a Minisztertanács elnöke (1952. aug. 14.–1953. júl. 4.). 60. születésnapja megrendezésekor a 70 éves Sztálin 1949. decemberi ünneplését tekintették mintának, némileg szerényebb keretek között. A Rákosi Mátyás Művek egy élmunkása kezdeményezésére munkaverseny-felajánlások születtek. A születésnap előestéjén nyílt meg a Munkásmozgalmi Intézet kiállítása Rákosi Mátyás harcos élete címmel. Több emlékkötet jelent meg (Rákosi Mátyás élete képekben, Rákosi Mátyás és a magyar történettudomány, Magyar írók Rákosi Mátyásról), számos képzőművészeti, irodalmi alkotás született. Az ünnep alkalmából valamennyi sajtóorgánum többnyire vörös betűs ünnepi számot adott ki, első oldalán az ünnepelt nagyméretű arcképével. Március 8-án az Operaházban ünnepi köszöntőt rendeztek, amelyen Gerő Ernő mondott beszédet. A sztahanovista mozgalom eredetileg Alekszej Grigorjevics Sztahanov szovjet bányász követőinek tömegmozgalma. Célja a szocialista munkaverseny létrehozása, az egyes munkások önálló kezdeményezésekre törekvése, a munka ésszerűbb megszervezése, a teljesítmények fokozása, a gépek teljesebb kihasználása, a fejlettebb munkamódszerek átadása. Az 1950-es években a szocialista országokban a munkaversenyben a termelési normákat nagymértékben túlteljesítő munkásokat illették a sztahanovista jelzővel. Muszka Imre: Kossuth-díjas (1950) esztergályos, a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek dolgozója, sztahanovista. 1949-ben a Magyar Munka Érdemrend bronz fokozatával, 1953-ban a Szocialista Munka Hőse címmel tüntették ki. A XIX. század végén alapított Weiss Manfréd Acél- és Fémműveket 1946-ban államosították, 1950 és 1956 között Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek néven, 1956-tól Csepel Vas- és Fémművek néven működött, s a szocialista nagyipar fellegvárának számított.