Budapest, 1989. március 6. Kecskével és Duna feliratú káposztával tiltakoznak a tüntetők a bős-nagymarosi vízlépcső építése ellen. Figyelmeztető tüntetést tartottak a Duna mozgalmak képviselői a Környezetvédelmi Minisztérium előtt, azt állítva, hogy a minisztérium félrevezette a képviselőket az októberi országgyűlési szavazáson. A demonstrálók követelték az építkezés leállítását és Maróthy László környezetvédelmi miniszter lemondását. MTI Fotó: Pataky Zsolt
A bős–nagymarosi vízlépcső – hivatalosan Gabčíkovo–nagymarosi Vízlépcsőrendszer – a Duna magyarországi és szlovákiai közös szakaszának komplex hasznosítására tervezett építmény. A vízlépcső létesítésének célja az energiatermelés, a hajózhatóság biztosítása, az árvízvédelem és területfejlesztés volt. A létesítmény tervezett főbb egységei: a Dunakiliti mellett épülő mederzáró duzzasztómű, a Csallóközön végighúzódó üzemvízcsatorna közepén a bősi erőművel és Nagymaros térségében a nagymarosi vízlépcső. A bősi erőmű első ütemét 1986-ban, a nagymarosi erőmű utolsó egységét pedig 1990-ben kellett volna üzembe helyezni. Eredeti formájában végül sosem valósult meg, mivel a magyar kormány a környezetvédők és civilek tiltakozásának hatására 1989-ben leállította a magyar oldalon az építkezéseket, 1992 májusában pedig felbontotta a szerződést a csehszlovák féllel.