Budapest, 1982. április 15. Somogyi József szobrászművész, a Magyar Képzőművészeti Főiskola rektora előadást tart a díszlet és jelmeztervezők osztályában az Epreskertben. A Magyar Képzőművészeti Főiskola úgynevezett Epreskertje a századforduló óta ad otthont festő és szobrász tanulóknak, mestereknek a Bajza utcában. Jelenleg itt tanulnak és dolgoznak a szobrász-restaurátorok, a díszlet és jelmeztervezők is. MTI Fotó: Horvát Éva
Somogyi József (Félszerfalva, 1916. június 9. - Budapest, 1993. január 2.) szobrász. Tanulmányait a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban kezdte, majd a pápai református kollégiumban érettségizett. A Képzőművészeti Főiskolán (1936-41) Réti István, Aba Novák Vilmos, Kisfaludi Strobl Zsigmond voltak a mesterei. Kezdetben állatszobrokat készített. 1945 után a köztéri szobrászat meghatározó egyéniségévé emelkedett. A közvéleményt és kritikát szólásra bíró művek sorát mintázta meg közterekre: Martinász, Dózsa, Szántó Kovács János, Bartók, Petőfi, stb. 1970-ben a Velencei Biennálén képviselte a magyar művészeket. Díjai, elismerései: Szinyei Társaság elismerése (1940), Brüsszel, Grand prix (1958), Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé (1971), Kossuth-díj (1954), Munkácsy-díj (1956), Érdemes (1966) és Kiváló művész (1970), SZOT-díj (1981). Széleskörű volt közéleti tevékenysége. Tanított, majd rektor lett a Képzőművészeti Főiskolán, országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja, a Református Egyház presbitere. Tihanyban művésztelepet alapított.