Gardaia, 1968. január 22. Petróleum kutak, korszerű technika, évezredes városok és nomád élet a Szaharában. Algéria legnagyobb kincsesbányája a Szahara. A sivatagi petróleum kutak sokmillió tonna kőolajat adnak az országnak. A petróleum nyomában betör a Szaharába a korszerű technika, az eddigi lakatlan vidékeken modern kőolajfeldolgozó üzemek, új városok, mesterséges oázisok létesülnek. Alig néhányszáz kilométerre a petróleum bázistól terül el a moabiták földje. A legszigorúbb mohamedán hitet követő nép több mint ezer esztendeje él itt teljesen zárt egységben. Az oázisok környékén dombokra épült városaik festőien illeszkednek a Szahara végtelen homok és kőtengerébe. Lakosaik jómódú kereskedők, ők tartják kezükben az algériai szatócskereskedelem nagy részét. A homok és kősivatagban is élnek nomád törzsek, akik a sovány sivatagi füvön legeltetik teve és juhnyájaikat. 166-168- Részlet Gardaia oázisából. 169- Vándorok a kősivatag szélén. 170-171- Gardaia látképe. 172-173- Táj Gardaiai közelében. 174-176- Mohamedán szent síremléke a gardaia-i temetőben. 177- A moabita asszonyok csupán egy szemükkel tekinthetnek a lakóházukon kívül a külvilágba. MTI Fotó: Fényes Tamás