Budapest, 1959. február 9. Egy érdeklődő a tranzisztoros hordozható rádió felépítését nézi a Telefongyár új gyártmányaiból rendezett kiállításon. Előtérben csöves táskarádiók. MTI Fotó: Fényes Tamás
A gyár története 1876-ig nyúlik vissza, 1904-óta nevezik Telefongyárnak. Az I. világháború végén elektroncsöves adóvevőket gyártott, ami akkoriban világszínvonalnak számított. Már akkor gyártott exportra fejhallgatókat és detektorokat, amikor azok Magyarországon még csak kísérleti stádiumban voltak idehaza. A II. világháború végéig a gyár a német Telefunken érdekeltségébe tartozott. 1924-25-ben rádió vevőkészülékek gyártását kezdi meg és 1934-ig 28 különböző típussal jelenik meg. A profiljába tartozott még hangosfilmleadó, és vasútbiztosító berendezések gyártása is. A 40-es években, a hadiiparban is közreműködik, itt gyártották a honvédség számára az R/1a és R/2 hordozható adó-vevő készülékeket. 1949-ben hangerősítő és hangosfilmvetítő, vasútbiztosító és hangjelző berendezés, Knorr fékberendezés, távbeszélő és távíró berendezés, távbeszélő központ, benzinkút volumeter és egyéb használati eszközöket gyárt. Az 50-es években jó minőségű magnetofonokat gyárt saját fejlesztés alapján, lakossági célra, 1963-ig 1963-ig 16 mm-es hangos filmvetítőket, rádiókat, lemezjátszóval és magnetofonnal egybeépítve. Az elsők között gyártott csöves, majd tranzisztoros rádiókat, és hordozható magnetofonokat. A 60-as évek végén a Telefongyárat is bevonják a számítástechnikai programba. A privatizáció után a gyárat a Siemens vásárolta meg, és Siemens Telefongyár Kft. ként működik tovább.