Parádsasvár, 1966. július 1. A parádsasvári ásványvíztöltő. MTI Fotó: Járai Rudolf
A falu a Mátra északi felén, Galyatetőtől keletre, a parádi katlan felső végében, alacsony fennsíkon terül el. Parádsasvár, Parád és Parádfürdő múltja szervesen összekapcsolódik. Először 1549-ben tűnt fel a települések neve az írott forrásokban. Ekkor a terület Országh Kristóf tulajdona. 1575-ben Ungnád Kristóf egri várkapitány vette zálogba, 1603-ban a későbbi erdélyi fejedelem, Rákóczi Zsigmond vásárolta meg, s birtokolta mintegy száz évig. 1676-ban Erdődy Györgyné Rákóczi Erzsébet a falu egy részének ura, a másik rész pedig Rákóczi Ferencé és testvéréé Júliáé. II. Rákóczi Ferenc a Som-hegy alatt 1710-ben üveghutát létesített, amely egészen az 1770-es esztendőkig a régi helyén üzemelt. 1740-41-ben a gyarapodó Grassalkovich Antal terjeszkedett errefelé. 1841 után a hajdani bérlő, gróf Károlyi György lett a birtokos, aki 1847-ben megvette a határt. A 19. században egyre erőteljesebben fejlődött a sasvári üveggyár, 1881-ben megépült a híres Károlyi kastély. Sokáig nem volt önálló település, 1912-ig Bodonyhoz tartozott. A Sasvár kastélyról, sokáig Mátrasasvár néven is emlegették. Csak 1958-ben vált közigazgatásilag önálló községgé, ekkor kapta a mai Parádsasvár nevet.