Budapest, 1985. április 2. Maróthy László (középen áll, j), a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága (MSZMP PB) tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Állami és Kossuth-díj Bizottság elnöke átadja a díjakat a Parlament Kupolacsarnokában rendezett április negyedikei ünnepségen. Az asztalnál Havasi Ferenc (j5), Gáspár Sándor (j4) és Aczél György (j1), a Politikai Bizottság tagjai, valamint Kádár János (j3), az MSZMP főtitkára és Lázár György (j2), a Minisztertanács elnöke. MTI Fotó: Wéber Lajos
Április 4.: Magyarország felszabadításának napja a német megszállás alól (1945. április 4.), a Magyar Népköztársaság állami ünnepe 1950-től 1989-ig. Maróthy László (Szeghalom, 1942. december 25.) az MSZMP Központi Bizottságának (1973-89) és Politikai Bizottságának (1975-88) tagja, budapesti bizottságának első titkára (1980-84), a Minisztertanács elnökhelyettese (1984-87), környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter (1987-89). Kádár János (eredetileg Csermanek János, Fiume, 1912. május 26. – Budapest, 1989. július 6.) belügyminiszter (1948-50), a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára (1956/1957-1985), főtitkára (1985-1988), végül a párt elnöke (1988-1989), a Minisztertanács elnöke (1956-1958, 1961-1965). Lázár György (Isaszeg, 1924. szeptember 15.) tervező technikus, politikus. Az Országos Tervhivatal (OT) munkatársa (1948-70), az MSZMP Központi Bizottságának tagja (1970-), munkaügyi miniszter (1970-73), a Minisztertanács elnöke (1975-87), az MSZMP főtitkárhelyettese (1987-88). Gáspár Sándor (Pánd, 1917. április 15. – Budapest, 2002. április 16.) kommunista politikus, szakszervezeti vezető. Az MSZMP KB tagja (1956-1988), titkára (1961-1962), a PB tagja (1962-1988), az Elnöki Tanács tagja (1954-1988), a SZOT főtitkára (1956-1959; 1965-1983), elnöke (1983-88), a Szakszervezeti Világszövetség elnöke (1978-1989). Aczél György (szül. Appel Henrik, Budapest, 1917. augusztus 31. – Bécs, 1991. december 6.) kommunista politikus, különböző tisztségekben Magyarország legfőbb kultúrpolitikai vezetője az 1960-as, 1970-es években és az 1980-as évek elején. 1958. február 10-től 1967. április 18-ig a művelődésügyi miniszter első helyettese. Ő dolgozta ki a "három T" (támogatás, tűrés, tiltás) irányelvét. 1967-től az MSZMP KB kulturális titkára, 1974-től a Minisztertanács elnökhelyettese, 1980-ban az Országos Közművelődési Tanács elnöke lett, majd visszakerült kulturális titkári pozíciójába, ahonnét 1985 márciusában váltották le.