Balatonfüred, 1959. január 5. A téli szabadságukat a Balatonfüredi Postás Üdülőben töltő dolgozók megtekintik Rabindranath Tagore hindu költő szobrát. A szobrot, amely Rasithan Kashar indiai szobrászművész alkotása, 1956-ban az indiai kormánytól kapta a város ajándékba. MTI Fotó: Urbán Nándor
Rabindranath Tagore (Kalkutta, 1861. május 7. – Kalkutta, 1941. augusztus 7.) indiai költő, író. Gazdag és tekintélyes indiai családban született. Apja 17 éves korában Angliába küldte jogot tanulni, ám ő inkább a művészet felé vonzódott. Több hangszeren megtanult zenélni, és dalokat is írt. Hazatérve Szantiniketánban lévő birtokán gazdálkodott, később iskolát alapított, és egyre népszerűbb műveinek kiadásából élt meg. Hosszú élete során több mint 50 kötetét adták ki. Alkotásainak egy részét maga fordította angolra, így Európában is kezdett ismertté válni. 1905-től az indiai függetlenség kivívásáért felhívásokat tett közzé, erőszakmentes, pacifista szemlélettel. 1912-ben állította össze az „Áldozati ének” kötetét (eredeti címén „Gitanjali”), amiért 1913-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. Ő írta és zenésítette meg az indiai himnuszt. Az 1930-as évekig sokfelé utazott Európában, így 1926-ban több hetet töltött Magyarországon, Balatonfüred gyógyvizénél. 1956-ban a hindu költő által Balatonfüreden ültetett fa előtt állítottak fel Rabindranath Tagore fejszobrát, melyet 1956-ban az indiai kormánytól kapott ajándékba a város, és Rasithan Kashar indiai szobrászművész alkotása volt. Ezt a szobrot azóta a balatonfüredi szívkórházban, a Tagore emlékszobában helyezték el, és 2005-ben újabb szobrot állítottak a helyére.