Budapest, 1958. február 27. Gábry György zenetörténész, a Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének gondozója, a hangszergyűjtemény tudományos feldolgozását végzi munkatársával, Kiss Olgával. Előtérben Brandenburgi Katalin 1617-ben készült virginálja. Az Augsburgból származó díszes kivitelű virginál 100 évvel előzte meg - működési elvénél fogva - a kalapácsrendszerű zongorát. A hangszergyűjteményéből március 16-án nyílik kiállítás a múzeumban. MTI Fotó: Kőrösi Ida
A Nemzeti Múzeum gyűjtökörébe azok a hangszerek tartoznak, amelyek vagy egy jelentős történelmi személyhez, családhoz köthetők, vagy a magyarországi hangszergyártást, hangszerhasználatot reprezentálják. Az ilyen jellegű műtárgyak gyűjtését a hivatalosan 1929-ben alakult Zenei Osztály kezdte el. A hangszergyűjtemény rendkívül sokfajta tárgyat őriz, ezek rendszerezése, csoportosítása a tudományos felosztást követi. Eszerint a Magyar Nemzeti Múzeum őriz idiofon (önmagában hangzó), membranofon (a hang egy nyílás fölé feszített rugalmas hártya rezgése folytán jön létre), aerofon (a hangot a levegő rezgése hozza létre) és kordofon (a hang húrok rezgése révén jön létre) hangszereket. Ezen túl a hangszertárban vannak a zenével kapcsolatos egyéb műtárgyak is, mint pl. kottatartó, metronóm, hangolókulcs, karmesteri pálca, hangszerkészítő szerszámok. Brandenburgi Katalin (Bethlen Gábor erdélyi fejedelem második felesége) virginálja volt a Magyar Nemzeti Múzeumba bekerülő első zeneszerszám, melyet nem is hangszerként, hanem ötvöstárgyként, illetve díszbútorként méltatták a XIX. századi szakírók.