Budapest, 1989. október 13. Kilátás a Kossuth térre az Országház tornyából: jobbra a Néprajzi Múzeum épülete, előtte a téren balra Kossuth Lajos szobra. MTI Fotó: Varga László
A Kossuth téren először 1927-ben állítottak fel Kossuth-szoborcsoportot, ami Horvay János alkotása volt. Ezt azonban a kommunista rendszerben túlzottan letargikusnak ítélték, Dombóvárra szállították (ma a szoborparkban látható), helyére 1952-ben új szoborcsoport került. Az új Kossuth Lajos-emlékmű balatonalmádi vöröskőből készült talapzata kb. 15 méter hosszú. A főalak 5 méter magas (Kisfaludi Strobl Zsigmond munkája), a 4 méter magas mellékalakokat – parasztasszony gyerekkel, levett süvegű paraszt, katona, munkás fegyverrel, diák karddal, csikós bő gatyában, fegyverrel – Kocsis András és Ungvári Lajos mintázták. Ez a szoborcsoport közelebb állt a kommunista ideológiához, amit a munkás-paraszt szövetség és a dolgozó értelmiség összefogása jelent, a mellékalakokban. Néprajzi Múzeum: Az eklektikus, neoreneszánsz, erőteljes barokk formákkal díszített épület Hauszmann Alajos tervei alapján 1893-96-ban épült fel Királyi Kúriának Havel Lipót cseh származású építőmester kivitelezésében. 1949-ig a legfelsőbb törvénykezés palotájaként szolgált, tehát ez volt az egykori Igazságügyi Palota. A második világháborúban megrongálódott épületet Csánk Elemér építész állította helyre. A Munkásmozgalmi Intézet kapta meg 1950-ben, majd 1957. áprilistól az épület nagyobb részét a Magyar Nemzeti Galéria használta (1957. október 5-én nyílt meg), az Alkotmány utcai szárny pedig a Párttörténeti Intézeté lett. 1973-tól a Néprajzi Múzeum épülete. 1975-ben a Magyar Nemzeti Galéria átköltözött a Budavári Palota e célra átalakított B-C-D épületébe.