Budapest, 1978. május 22. Mohammad Reza Pahlavi (b) iráni császár tárgyal vendéglátóival, Kádár Jánossal (j), a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával és Losonczi Pállal (j2), az Elnöki Tanács elnökével a Parlament Nándorfehérvári-termében. Balra, Erdős André tolmács, diplomata (b2). MTI Fotó: Tóth István Csaba
Mohammad Reza Pahlavi (Perzsia, Teherán, 1919. október 26. – Egyiptom, Kairó, 1980. július 27.) Perzsia (Irán) utolsó sahja (1941. szeptember 26-ától de facto 1979. január 26-áig[1]), a hatalmat megragadó Reza Pahlavi gyermeke volt. Fiatalon, apja lemondatása után került trónra, felnőve pedig feltétlen Amerika- és Izrael-barátságot tanúsított a hidegháború során. Szekuláris, az iráni iszlám civilizáció ellenében folytatott politikája és hibás, pazarló gazdasági döntései révén diktatórikus rendszere mind komolyabb ellenzéket termelt ki, amely az iráni forradalom keretében 1979-ben megbuktatta őt. Emigrációban halt meg röviddel később. Losonczi Pál, ered. Laklia Pál (Bolhó, 1919. szeptember 18. – Kaposvár, 2005. március 28.) barcsi TSz elnök, 1967-1987 között az Elnöki Tanács elnöke. Kádár János (eredetileg Csermanek János, Fiume, 1912. május 26. – Budapest, 1989. július 6.) kommunista politikus. 1948 és 1950 között belügyminiszter. 1952 és 1954 között egy koncepciós pert követően börtönbe zárták. Az 1956-os forradalom alatt részt vett Nagy Imre kormányában, de november 4-én átállt a szovjetekhez, akik a visszaállított kommunista diktatúra vezetőjévé tették. 1956 novembere és 1988 májusa között az MSZMP első titkáraként, később pedig főtitkáraként megkérdőjelezhetetlenül Magyarország első emberének számított. Kétszer volt miniszterelnök.