Delelő gulya a Bakonyban, háttérben a cseszneki vár.
A cseszneki vár az 1241–42-es tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülötte. Az első várat a Bana nembeli Jakab báró, kardhordozómester emeltette. A XIV. század elején a Csák nemzetség vásárolta meg, tőlük cserével Anjou Károly király csatolta az uralkodói birtokokhoz. Luxemburgi Zsigmond a várat az uradalmához tartozó harmincegy községgel együtt a Garai főnemesi famíliának adta át. A XVI. század közepére a hódító törökök benyomultak a Dunántúlra, ahol Csesznek - Wathay Lőrinc várkapitány vezetésével - végvárként védelmezte az országot. Utolsó történelmi szerepét a Rákóczi-szabadságharc idején játszotta, amikor a kuruc hadak ellátását biztosította. A háborús idők elmúltával szerepe megváltozott, a kővárat egy kényelmes lakhatást biztosító barokk kastéllyá alakították át az Esterházy hercegi család tagjai. 1780-ban elköltözött a főúri család, de a szolgaszemélyzet még használta a helyiségeket, melyeket egy harminc esztendővel későbbi földrengés, majd tűzvész tett végképp lakhatatlanná. Az 1970-es évek óta régészeti feltárások és helyreállítási munkák zajlanak. A Várhegy természetvédelmi terület.