A bányászati pavilon (előtérben) és a Csepel Vas- és Fémművek pavilonja a Budapesti Nemzetközi Vásáron (BNV).
A Budapesti Nemzetközi Vásár őse az 1906-ban a Vigadó egyik helyiségében megrendezett Márciusi Vásár volt, amely a hazai termékek vásárlását és fogyasztását szorgalmazó "Tulipán Mozgalom" kezdeményezésére jött létre és lényegében árumintavásár volt. 1907-től a városligeti Iparcsarnokban rendezték meg, mint Tavaszi Vásárt. 1912-től a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vette át a rendezést, 1918-tól pedig a vásár nemzetközi jellegű lett és neve "Keleti Vásár"-ra változott. 1925-től kapta meg ettől kezdve végleges nevét, a Budapesti Nemzetközi Vásárt. A vásár kiállítói és látogatói között egyre nőtt a külföldiek száma. Ezt segítette elő a nemzetközi vásárigazolvány bevezetése, amely utazási és vízumkedvezményekkel járt. A belföldi látogatók pedig 1933-tól úgynevezett "filléres" vásár-vonatokat vehettek igénybe. 1930-ban 530 ezer látogatót számláltak; a II. világháború alatti területi visszacsatolások következtében 1 millió 300 ezerre nőtt a látogatók száma. 1935-től a rendezésbe bekapcsolódott a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége. A vásárok rendezését már 1947-ben folytatták, először csak Őszi Vásárt rendeztek, majd évente kettőt: tavasszal és ősszel is. 1993-tól a hagyományos BNV megszűnt, ezt évente többfajta szakvásár váltotta fel.