A Kohó- és Gépipari Minisztérium tervezőiroda tervezőmérnökei, a Dunai Vasmű szerelői és a MÁV dolgozói kipróbálnak egy új, magyar gyártmányú körvagonbuktatót a vasmű ércelőkészítő üzemrészében.
1950 tavaszán kezdődött meg a Budapesttől 65 km-re lévő fennsíkon egy új ipari település és a vasmű építése (a város 1951-ig Dunapentele, 1961-ig a Sztálinváros nevet viselte, ezután lett Dunaújváros). 1954 márciusáig a kiszolgáló létesítmények mellett elkészült a két nagyolvasztó, az acélmű két Siemens-Martin kemencéje és a két kokszolóblokk. 1955-1960 között párhuzamosan folyt a beruházás és a termelés. A meleghengermű átadására 1960-ban került sor. Ezt követően 1965-re elkészült a hideghengermű, ezzel párhuzamosan pedig megvalósult az acélmű teljes, négy Siemens-Martin kemencéből álló technológiai sora. 1980-ra a Dunai Vasmű akkori termelő kapacitásának felső határához érkezett. A továbblépés átfogó fejlesztéseket igényelt, elsősorban a berendezések és a technológia korszerűsítése, az energiaigényesség csökkentése, valamint a korszerű színvonalat képviselő termékek gyártásának irányába (ennek a folyamatnak a részét képezte az LD-konverteres acélgyártás a Siemens-Martin kemencék rovására). 1983-ban a cég felvette a DUNAFERR nevet. 1992. július 1-jén megalakult a DUNAFERR Dunai Vasmű Részvénytársaság. 2004-ben a vállalatot privatizálták.