Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) első titkára (k) a Sztálin-szobor mellvédjén egy kislányt magasba emelve köszönti a felvonulókat május elsején párt- és állami vezetők és úttörők társaságában: balra Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Rákosi mellett jobbra Hegedüs András kormányfő, a Minisztertanács elnöke, valamint Gerő Ernő (j5), az MDP Központi Vezetőség Gazdaságpolitikai Bizottságának elnöke. Balról Hidasi István, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, Egri Gyula, az MDP Központi Bizottsága titkára, Bata István honvédelmi miniszter és Szalai Béla, az MDP Központi Bizottságának titkára (b-j).
Rákosi Mátyás (szül. Rosenfeld Mátyás, Ada, 1892. március 9. – Gorkij, Szovjetunió, 1971. február 5.) a Magyar Kommunista Párt (1945-48) és a Magyar Dolgozók Pártja (1948-1956) fő- majd első titkára, a Minisztertanács elnöke (1952. aug. 14.–1953. júl. 4.). 1956 júliusában leváltották első titkári tisztségéből, haláláig a Szovjetunióban élt. Dobi István (Szőny, 1898. december 31. – Budapest, 1968. november 24.): 1948. dec. 10-től 1949. szept. 5-ig miniszterelnök, 1949. szept. 5-től 1952. aug. 14-ig a Minisztertanács elnöke, 1952. aug. 14-től 1967. ápr. 14-ig az Elnöki Tanács elnöke. Hegedüs András (1922–1999) közgazdász, szociológus. Az MDP PB tagja (1951-1956). Földművelésügyi miniszter (1953–1954), miniszterelnök (1955–1956). 1956-ban ő írta alá a szovjet csapatokat behívó levelet. Gerő Ernő (eredetileg Singer Ernő) (Terbegec, 1898. július 8. – Budapest, 1980. március 12.) kommunista politikus, kereskedelem- és közlekedésügyi (1945), közlekedésügyi (1945-49), pénzügy- (1948-49), állam- (1949-52), belügyminiszter (1953-54), miniszterelnök-helyettes (1952-56). 1956 július-október közt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége első titkára. Bata István (Tura, 1910. március 5. – Budapest, 1982. augusztus 17.) honvédelmi miniszter (1953. július 4. - 1956. október 24.). Dr. Szalai Béla István (1922-2008) politikus, közgazdász. A háború alatt a Györffy-kollégistákkal együtt vett részt az ellenállási mozgalomban. 1947–1948-ban a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) elnöke, 1948-tól a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) főtitkára, majd elnöke volt. 1953-1954-ig az Országos Tervhivatal elnöke. A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) III. kongresszusa után, 1954-ben a Politikai Bizottság rendes tagja. Az 1956-os forradalom után a politika másodvonalába került. 1985-ben berlini nagykövetként ment nyugdíjba.