Ivanics István szociáldemokrata veterán megnyitóbeszédet mond a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) 38. kongresszusának kezdetén az építők szakszervezetének Dózsa György úti székházában (MÉMOSZ székház).
Ivanics István (Budapest, 1906. január 30. – Budapest, 1993. június 14.) 1925-ben csatlakozott a Magyarországi Szociáldemokrata Párthoz. 1937-től az MSZDP csepeli szervezetének titkára. 1938-tól 1948-ig a szociáldemokrata párt Budapest környéki végrehajtó bizottságának az elnöke, egyidejűleg az országos pártválasztmánynak is tagja. 1945. november 4-től az SZDP nagy-budapesti listáján nemzetgyűlési, majd 1947. augusztus 31-től országgyűlési képviselő. 1948. februárban az MKP és SZDP egyesítését előkészítő baloldali vezetők kizárták a pártból, tisztségeiről lemondatták. 1950. június 14-én letartóztatták. A Piller Gyula és társai ügy nyolcad rendű vádlottjaként a Budapesti Katonai Bíróság 1950. augusztus 29-én másodfokon – koholt vádak alapján - életfogytiglani fegyházra ítélte. 1956. március 29-én szabadult. 1956 októberében a kerületi nemzeti bizottság elnöke. Tagja lett az október 31-én újjáalakult SZDP vezetőségének. November 4. után három napra őrizetbe vették, de eljárás nem indult ellene. Nyugdíjazásáig visszatért szakmájába. 1958-ban rehabilitálták. 1989. november 3-án a Magyarországi Szociáldemokrata Párt kongresszusának résztvevői határozatot fogadtak el arról, hogy a jelenlegi tanácskozás nem a 38., hanem a párt 36. kongresszusa. A határozattal semmissé nyilvánították az MSZDP 1948 márciusában rendezett 36. kongresszusát, illetőleg az ugyanebben az évben június 12-14-én megtartott 37. kongresszust, amelyen kimondták az SZDP és a Magyar Kommunista Párt egyesülését. Ugyancsak határozatot fogadtak el arról, hogy az 1948 februárjában megtartott nagy-budapesti vezetőségi ülésen, illetőleg az azt követően foganatosított tagkizárási intézkedéseket semmissé nyilvánítják.