Császár Imre, a Könnyűipari Szerelő és Karbantartó Vállalat szobafestője családjával a Mária Valéria–telep új lakónegyedének II. épületébe költözik.
1916-ban az Üllői úti katonai kórháztábort Mária Valéria főhercegnőről nevezték el. Az őszirózsás forradalom után a hadifogolykórházat felszámolták, a barakkokat, pedig lakásokká alakították át, melyekbe először a hazatérő fővárosi illetőségű katonák, és a megszállt területekről elmenekült, egzisztenciájukat vesztett állami kistisztviselők költöztek. A telepen tanyát verő nyomor túléli az 1945 utáni koalíciós éveket és a Rákosi rendszert is, felszámolása csak a barakkváros eltüntetésével volt lehetséges. A telep bontása 1957-ben megkezdődik és a bontással párhuzamosan elkezd épülni az új lakótelep is. 1966-ig négyemeletes komfortos lapos tetős téglaházakat építenek melyekben viszonylag kis méretű, de komfortos lakások találhatók.