Lakatos Gyula gépkocsivezető hanglemezeket vásárol az őszi vásáron az újpesti Állami Áruházban.
Állami Áruház: Az államosítás időszakában, az 1940-es évek végén jöttek létre az Állami Áruházak. Az ország minden nagyobb városában voltak különböző néven futó Állami Áruházak: pl. Állami Áruház Eger, Állami Áruház Ózd stb. A tömegkonfekcióra specializálódott Állami Áruházak országos hálózata 1967-től Centrum Áruházak néven működött tovább. Az újkori magyar hanglemezkiadás 1951-gyel vette kezdetét, amikor is az állam megalapítja a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot (MHV), amely a korábbi - előbb hazaiak, majd világcégek által tulajdonolt - magánkiadók helyébe lép, monopolhelyzetben. Ettől kezdve közel négy évtizeden át Magyarországon szinte kizárólag a szocialista országok márkái (elsősorban a Melodia, a Supraphon és az Eterna) jelentettek konkurenciát a hazai vállalatnak. E helyzetéből fakadóan a magyar komoly- és könnyűzene, sőt színészeink legjava is itt készített felvételeket, így tízezernyi címből álló értékes archívum jött létre. A 60-as évek közepétől megerősödött az export, ekkor vette föl a korábbi Qualiton helyett a cég a Hungaroton márkanevet. A Qualiton a magyar nóta, az ú.n. cigányzene és az operett termékeké maradt. A 70-es és 80-as évek jelentették az aranykort: a legnépszerűbb pop énekesek és együttesek hamar elérték az akkoriban százezer (!) hanghordozó eladása után járó aranylemezt, a klasszikus kiadványok pedig a jó művészi és technikai minőségnek, valamint viszonylagosan alacsony áruknak köszönhetően nagy számban terjedtek világszerte. A hazai piac 1988-as liberalizálása megtörte a lendületet: hirtelen kaphatóvá váltak az addig csaknem elérhetetlen nyugati könnyűzenei felvételek s a klasszikus muzsika világnagyságai is, mely a Hungaroton forgalmának visszaeséséhez vezetett.