Röntgenfelvételt készít az asszisztens a beteg kezéről a budafoki SZTK (Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja) röntgenszobájában.
A felvétel a Fővárosi Tanács megrendelésére készült. 1928-ban jött létre az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI), melybe 1945-50 között a különböző foglalkozási ágak és munkavállaló csoportok biztosítását szolgáló társadalombiztosítási szervezetek fokozatosan beolvadtak. 1950-ben a biztosítókat államosították, új, egységes szervezetbe (Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja: SZTK) vonták össze és igazgatását a Szakszervezetek Országos Tanácsára (SZOT) bízták. A tb irányítását a szakszervezetektől 1984-ben vette át az állam. A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége 1949. áprilisi ülésén egymilliárd forintot irányzott elő az első ötéves népgazdasági terv (1950-54) során szociálpolitikai és egészségvédelmi beruházásokra, új kórházak, szanatóriumok építésére és a meglevő egészségügyi intézmények kibővítésére. A tanácsrendszer 1950-es bevezetésével a közigazgatás szinte valamennyi ága egységes szervezeti keretet kapott, a közigazgatás és államigazgatás közötti korábbi határok elmosódtak, megszűnt az önkormányzati jelleg. A szocialista állam az egységes államhatalom elvi alapján állt, a tanácsok ennek helyi szervei voltak, a korábbinál sokkal kiterjedtebb volt a központi beavatkozás. A helyi tanácsok végrehajtó és intézkedő szervei a végrehajtó bizottságok voltak, amelyeket a helyi tanácsok tagjaik sorából választottak. 1990-ben a tanácsrendszer megszűnt, felállították az új önkormányzati rendszert, melyet leválasztottak az államigazgatásról.