A Pannonhalmi Bencés Főapátság templomának déli bejárata, az úgynevezett Porta Speciosa.
A bencés rend Géza fejedelem meghívására 996-ban jelent meg Pannonhalmán, ekkor alapították meg a monostort és kezdték meg az apátság építését. Az első templomépületet 1002-ben szentelték fel, a jelenlegi, harmadik templomot pedig 1225-ben, Uros apát (1207-1243) kormányzásának ideje alatt. Jelentős építési időszak fűződik Mátyás király nevéhez: a XV. század végén épült többek között a mai kerengő, a Szent Benedek-kápolna és valamennyi szentély késői gót boltozata. Az évszázadok során barokk és klasszicista stílusú épületrészekkel is kiegészült az épület. A tatárok ostromát sikerült visszaverni, a török hódoltság idején azonban többször kellett a szerzetesközösségnek hosszabb-rövidebb időre elmenekülnie. A romos monostorban Pálfy Mátyás főapát (1638-1646) kezdett új életet tíz szerzetessel. II. József király 1786-ban beszüntette az összes bencés kolostor működését, 1802-ben viszont - ismét uralkodói parancsra - újjászervezték a rendeket. A XIX. századi könyvtárterem 400 ezres gyűjteményében számos könyvritkaságot őriznek. Az épületben gazdag képtár, metszettár, 25 ezres numizmatikai gyűjtemény és régiségtár is működik. A Pannonhalmi Bencés Főapátság az UNESCO Világörökség Bizottságának döntése nyomán 1996 decembere óta a világ kulturális örökségének része. A Porta Speciosa ("szép kapu", "ékes kapu") a templom egykori főbejárata, a kerengőből vezet a templomba. A XIII. században készült, a XIX. század folyamán felújították.