A balfi gyógyfürdő parkjában álló barokk fürdőkápolna, amely 1773-ban épült Szent József tiszteletére.
Az időszámításunk szerinti I. századból, 180-ból származó emlékek említik, hogy a balfi gyógyvizet már a rómaiak is használták. Sopron polgárai a középkortól kezdték használni fürdésre az itteni gyógyvizeket. A fürdőhely 1876-ban, a vasút megépülésével indult igazából fejlődésnek. A millenniumi években szálloda és gyógy pavilonok épültek, kialakult a ma is látható ‘gyógypark’. A századfordulón kezdődött a különösen a hurutos gyomorpanaszok ellen javallott gyógyvíz palackozása. A Trianoni békeszerződést követően, más hazai üdülőhelyekhez hasonlóan a balfi is virágzásnak indult. A II. világháborúban munkaszolgálatos tábort rendeztek be a községben, ahol mintegy 2000 ember lelte halálát, közöttük Szerb Antal író, irodalomtörténész. A fürdő az 1960-as években kezdett újjáéledni. A település 1985-ben került Sopronhoz, és közigazgatásilag ma is a városhoz tartozik.