Az egri Tanárképző Főiskola díszterme.
Az Eszterházy Károly Főiskola (korábban: Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola, 1990-ig Ho Si Minh Főiskola) 1774-ben nyílt meg Egerben. 1989-ben felvette az építtető, Eszterházy Károly püspök nevét. Az intézmény a városon belül több épületben helyezkedik el, ezek közül a legnagyobb és legrégibb a legrégebbi a barokk stílusú Líceum. Egerben a felsőoktatás gyökerei a 18. század közepéig nyúlnak vissza. Az orvosi és teológiai képzést követő első eredményeket követően az „Universitas”, vagyis az egyetem létesítésének gondolata először Barkóczy Ferenc püspökben merült fel, majd miután ő Esztergomba került hercegprímásnak, az építkezési munkálatokat Eszterházy Károly folytatta. Az épület 1765–85 között készült. Az első tervező Gerl Mátyás volt, majd Eszterházy megbízására Fellner Jakab vette át ezt a feladatot. Dísztermének - mely korábban az egykori ünnepélyes vitavizsgák helye volt - mennyezeti freskóját Franz Sigrist osztrák festő készítette. A freskón a négy tervezett egyetemi fakultás szimbolizált bemutatása látható, ezek a jogtudomány, a teológia, az orvosképzés és a természettudományok. A Líceumnak elnevezett épületkomplexumban 1774-ben kezdődött a képzés. Az 1777-ben kiadott Ratio Educationis azonban nehéz helyzetet teremtett Egerben.1784-ben a Líceumban megszüntették a filozófiai és jogi oktatást, 1786-ban pedig a papneveldét Pestre helyezték. Eszterházy II. József halála után, 1790-ben újraindította mindhárom képzést.1828-ban Pyrker János László érsek Egerben alapította meg az első magyar nyelvű tanítóképzőt, amely nem iskolamestereket képzett, hanem eleve a tanítói hivatásra nevelést tűzte ki célul. A képzőt 1852-ben a Líceumba helyezték és 1948-ig érseki tanítóképzőként működött. A pedagógiai főiskola 1949-ben költözött a Líceumba, amikor a magyar országgyűlés által 1948-ban alapított intézmény Debrecenből Egerbe tette át székhelyét.