A Német Demokratikus Köztársaságból (NDK) érkezett emberek várakoznak az átmenetileg zárva tartó NSZK konzulátus budapesti épülete előtt. A keletnémet állampolgárok a nagykövetség segítségével szeretnének átjutni a Német Szövetségi Köztársaságba (NSZK).
1989. március 17-én Magyarország csatlakozott az ENSZ menekültügyi konvenciójához. A „vasfüggöny” néven ismert műszaki határzár bontási munkálatait 1989. május 2-án a sajtó előtt kezdték meg, június 27-én pedig Horn Gyula magyar külügyminiszter és osztrák kollégája, Alois Mock szimbolikusan együtt vágták át a kerítés drótjait. Az összeomlás szélén álló NDK lakossága a nyugatnémet média tájékoztatásából megtudhatta, hogy rés támadt a vasfüggönyön, így ezrek özönlöttek turistaként Magyarországra abban a reményben, hogy Ausztrián keresztül továbbutazhatnak a Német Szövetségi Köztársaságba. Ezt a tendenciát az augusztus 19-i páneurópai piknik is erősítette. A magyar kormány és az NDK közt zajló tárgyalások ideje alatt sok ezres menekülttáborok alakultak többek között a zugligeti római katolikus plébánia kertjében, a csillebérci úttörőtáborban és a zánkai ifjúsági üdülőtáborban. Augusztus 21-én a magyar fél közölte az NDK vezetőivel, hogy biztosítják a menekültek továbbutazását, a tervekről megfelelően informált szovjet vezetés pedig nem emelt kifogást. Horn Gyula külügyminiszter szeptember 10-én este a televízióban bejelentette: szeptember 11-én 00:00 órától a magyar kormány lehetővé tette az NDK-s állampolgárok távozását minden olyan államba, mely hajlandó nekik be- vagy átutazást engedélyezni. A határt a következő hónapokban nem zárták le, így egészen a berlini fal november 9-i lerombolásáig mintegy 50.000 NDK-s keletnémet utazhatott Magyarországon és Ausztrián keresztül tovább az NSZK-ba. A menekülteket a magyar, osztrák és a német Vöröskereszt, a Máltai Szeretetszolgálat, a Johannita Rend, a budapesti NSZK nagykövetség munkatársai, a német Diakóniai Szolgálat és a hazai egyházak lelkészei segítették.