A már nem működő Inotai hőerőmű (a rendszerváltozás előtti nevén November 7. hőerőmű) hűtőtornyai és villamos távvezetékei a város határában. A Várpalota környékén kitermelt gyenge fűtőértékű barnaszén (lignit) hasznosítására az 1950-es évek elején épült erőmű egykoron Magyarország egyik kiemelt beruházása volt. Fokozatosan vonták be az energia-termelésbe 1954-ig és ezt követően 50 évig szolgáltatott villanyáramot, amelynek egy részét a közelébe telepített alumíniumkohó használta fel. A névleges teljesítménye 120 MW volt. Üzemépületeiben hét gőzkazán és hat turbógenerátor működött. Gazdaságtalan üzemeltetése és környezetvédelmi okból 2001-ben végleg leállították. Három megmaradt és ipari értéktárba fölvett hűtőtornyát Heller László és Forgó László tervezte, akik e munkájukért Kossuth-díjat kaptak és műszaki megoldásukat, a légkondenzációs berendezéseiket - amelyek megoldják a hőerőművek addigi nagy hűtővíz-szükségletének nehézségét - találmányként is elismerték.