Zsalutka Endre, a miskolci Acél és Drótkötélgyár munkása (k) a konyhaasztalnál ülve beszéli meg szüleivel, hogy mire költsék az ötéves tervkölcsönkötvény negyedik sorsolásán nyert 25.000 Ft-ot.
Tervkölcsön: az állam által kibocsátott „kötvény”, amelynek jegyzése kötelezően elvárt volt, s amely az I. ötéves terv (1950-54) beruházásaihoz járult hozzá. A jegyzés során (évente) egy havi fizetést illett felajánlani tervkölcsönre vagy békekölcsönre, ami komoly életszínvonal-csökkenést eredményezett. Még versenyt is indítottak, hogy ki vállalja nagyobb összeg jegyzését. A jegyzett kölcsön összeget a fizetésből havonta meghatározott részletekben vonták le, és ennek fejében kölcsönkötvényt adtak. A kötvények visszafizetését sorsoláshoz kötötték. Negyedévente rendeztek ilyen terv vagy békekölcsön sorsolást, ahol az egyes kölcsön sorszámokat húzták ki, és az értékének bizonyos megemelt százalékát fizették vissza nyeremény címén. 1956-os forradalom után a kötvények kibocsátását megszüntették. A „kölcsönadott” összeget az állam névértéken is csak évtizedekkel később, a hetvenes években fizette vissza (tehát az eredeti reálérték töredékét kapták vissza a befizetők).