A Keleti pályaudvar (eredeti neve Központi Pályaudvar) a főváros legforgalmasabb személypályaudvara, amit 1881–1884 között a Magyar Királyi Államvasutak épített eklektikus stílusban és akkoriban az egyik legkorszerűbbnek számított Európában. Építésze Rochlitz Gyula, a csarnok acélszerkezetének tervezője Feketeházy János volt. Nevét nemcsak a földrajzi fekvéséről kapta, hanem a keleten fekvő Erdéllyel és a Balkánnal fenntartott kapcsolatra utalva és a Nyugati pályaudvarnak, akkor még a Bécs-Párizs irányt kiszolgáló nevétől való megkülönböztetés miatt is. A 43 méter magas homlokzat tetején egy allegorikus szoborcsoport Bezerédi Gyula alkotása, amit az 1990-es években végrehajtott rekonstrukció alkalmával újra kellett gyártani. Az óra alatt, a négy allegorikus alakot ábrázoló szobor, a bányász (a nehézipar megtestesítője), fonónő (könnyűipar), marokszedő nő (mezőgazdaság) és kereskedő (kereskedelem) alakjai, amelyek a vasútnak a gazdasági élet különféle területeihez való erős kapcsolódására utalnak. Ezek az 1930-as években eltűntek és 2003-ban pótolták azokat, alkotóik Janzer Frigyes és Gyurcsek Ferenc.