Az ünnepi vacsorát készítő asszonyok a helyi Rákóczi Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén résztvevő tagoknak merítenek a kondérból. A megyében idén elsőként itt tartanak zárszámadó közgyűlést.
Termelőszövetkezet: teljes nevén mezőgazdasági termelőszövetkezet. A mezőgazdaság szovjet típusú átszervezésekor létrehozott kollektív agrárnagyüzem. 1948 nyarától indult az MKP programja szerinti kollektivizálás, és az év végére már 500 termelőszövetkezeti csoport (tszcs) jött létre. A magán parasztgazdákat adminisztratív eszközökkel kényszerítették a belépésre. A termelőszövetkezetben a termelőeszközök közös tulajdonúak voltak, a termelés közös munkán alapult, a jövedelem elosztása a végzett munka arányában történt. Az értékesítést, beszerzést közösen végezték. A termelőszövetkezet legfőbb szerve a közgyűlés volt, itt választották a vezetőséget is. A termelőszövetkezetnek évi termelési tervet, költségvetést, év végén zárszámadást kellett készíteni. Az 1948–1956 között alakult termelőszövetkezetek nem voltak igazi nagyüzemek: kis területen, szegényes és hiányos felszereléssel küszködtek. A vezetők iskolázatlanok voltak, gyakran változtak, állandó munkaerőhiánnyal küzdöttek. A jövedelem bizonytalan, alacsony és rendszertelen volt, ezért folyamatos volt az elvándorlás. A tervgazdálkodás itt is részletesen előírta a termesztendő növényeket, a mezőgazdasági munkák végzésének idejét – figyelmen kívül hagyva a talajtani- és éghajlati különbségeket. Ezért a mezőgazdasági termelés veszteséges és rendkívül kis hatékonyságú volt. 1953-ban, az „új szakasz” programja idején leállították a termelőszövetkezetek létrehozását, lehetővé tették a kilépést, így 1956-ra csaknem visszaállt a kollektivizálás előtti állapot. Az 1956-os forradalom elfojtása után, 1958-tól újraindították a termelőszövetkezetek szervezését. 1961-re lezárult a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a termőföldek döntő többsége termelőszövetkezeti tulajdonba került. Az 1989 után a gyenge termelőszövetkezetek sorra bomlottak fel.