Utca Szentendre városközpontjában, jobboldalt hátul a Keresztelő Szent János katolikus templom, baloldalt hátul a Blagovestenska szerb ortodox templom tornya.
Szentendre a Dunakanyar kapujában, a pilisi Kőhegy és a Duna találkozásánál, a Szentendrei-szigettel szemben található. A római korban Ulcisia Castra néven jelentős katonai állomáshely volt, a honfoglalás korában, a 9. században felújították és erődítményként használták. A török korban a város elnéptelenedett. A törökök kiűzése után külhoni telepesek népesítették be; felvirágzásának emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai. Az 1690-es nagy szerb kivándorlás nagy számban hozott Szentendrére szerbeket, akik maradandó nyomokat hagytak a város képén és kultúráján, mindenekelőtt a mai városközpont szerb kereskedőházai őrzik emléküket. Ezek azonban nem azonosak az eredeti szerb bevándorlók által épített házakkal, a városközpont a 19. század végi térképek alapján még más épületeket tartalmazott. A szerbekkel együtt jelentős dalmát bevándorlás is történt. A nyugodt kisvárosi élet a század eleje óta vonzza a művészeket. A szentendrei művésztelep 1929-ben jött létre. 1979-ig Magyarország egyik legkisebb városa volt, 1979-ben azonban különböző külterületek becsatolásával ugrásszerűen megnövekedett. A Keresztelő Szent János templom Szentendre legrégebbi épülete, első kőtemploma. A XIII. században épült, a XIV-XV. század folyamán újjá kellett építeni. A XVIII. században barokk stílusban átalakították. A Blagovesztenszka (Gyümölcsoltó Boldogasszony) szerb ortodox templomot Mayerhoffer András vezetésével 1752-ben építették barokk stílusban, rokokó díszítéssel.