Kirándulók az Aggteleki Cseppkőbarlang bejáratánál.
A Baradla-barlang aggteleki szakasza - közismertebb nevén az "Aggteleki Cseppkőbarlang" -Magyarország talán legismertebb természeti jelensége, az Aggteleki Nemzeti Park területe alatt húzódik. Ez volt az első olyan nemzeti park az országban, amely kimondottan a geológiai értékek – a vidék felszíni karsztjelenségei és a cseppkőbarlangok – védelmére alakult meg. 20 170 hektár területen húzódik az Aggteleki-karszton, és a Gömör–Tornai-karszt magyarországi részén. 1951-ben a Baradla-, 1953-ban a Béke-, 1956-ban Szabadság-, 1958-ban pedig a Vass Imre-barlang felszínét nyilvánították természetvédelmi területté. 1962-ben az összes barlang természetvédelmi oltalom alá került. A Gömör–Tornai-karszt az egész Földön egyedülálló sűrűségben és változatosságban vonultatja fel a mérsékelt övi középhegységi karsztjelenségeket. Az UNESCO Világörökség Bizottsága 1995-ben a Világörökség részévé nyilvánította a barlangokat. A Baradla ősidőktől kezdve ismert barlang. Bél Mátyás latin nyelvű művének, a Notitia Hungariae novae historica geographico-nak 1742-ben megjelent IV. kötetében említik először. Felmérése a XVIII. század végén kezdődött. 1881-ben a Magyarországi Kárpát Egyesület kezelésébe került. Idegenforgalmi fejlesztését az 1920-as években kezdték, de előtte is rengetegen látogatták. 1927-28-ban Kaffka Péter mérnök irányításával megépült a jósvafői kijárat, és a főág teljes hosszában látogathatóvá vált. A ’30-as években a Magyar Turista Szövetség vette át a kezelését, feltárása új lendületet vett. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület keretein belül lelkes barlangkutató gárda nevelkedett, akik a Baradla továbbkutatásával is sokat foglalkoztak. 1935 nyarán kigyulladtak a barlang első villanyreflektorai is. Ebben az időszakban látogatottsága újra jelentősen növekedett. A második világháború a Baradlát nagyon megviselte. A közeli községek lakossága szinte teljes egészében a biztonságot nyújtó barlangüregekbe menekült, vitték magukkal bútoraikat, háziállataikat is.