A 35 éve kalauz Bíró I. Sándor lyukasztóval kezeli az egyik utas jegyét a villamoson.
Budapesti villamosközlekedés: A villamos ősét Werner von Siemens építtette 1881-ben Berlinben. 1886-ban Balázs Mór mérnök előállt a nagykörúti vonal villamosításának tervével. Az első, kísérleti villamosvonalat a Nyugati pályaudvar és a Király utca között létesítették. Fővárosi Villamos Vasút Községi Vállalat (FVKV): 1949-ben megszüntették az összes közlekedési ágazatot magába foglaló Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Rt.-t (BSZKRT, köznapi nevén Beszkárt) és ágazatonként új közlekedési vállalatok alakultak, köztük a Fővárosi Villamos Vasút Községi Vállalat (FVKV), amelyek 1968-ig, a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) felállításáig működtek. Kalauz: A kalauz hozzátartozott a budapesti utazásokhoz, akár mozgókalauzként, akár ülőkalauzként. Jegyet adott, az előre megváltott jegyet kézi lyukasztóval érvényesítette, útbaigazítást lehetett kérni tőle és kizárta az utazásból az arra jogosulatlanokat. Elsőként 1961-ben a fogaskerekű vasútra helyezték fel a KN (kalauz nélkül) táblát. Az autóbuszokon és a hatvanas évektől bevezetett csuklós villamosokon ülőkalauz teljesített szolgálatot, felszállni csak a kalauzpulthoz legközelebb eső (általában a leghátsó) ajtón lehetett. 1969-ben a BKV az összes fővárosi járművön (a helyiérdekű vasutat kivéve) bevezette a kalauz nélküli közlekedést.