William Peri, a Zeneakadémia másodéves angol hallgatója három ázsiai fiatalemberrel barátkozik a diákotthonban. Kulturális egyezményeknek köszönhetően háromszáz külföldi hallgató tanul diákcsere keretében magyarországi egyetemeken. MTI Fotó
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (korábbi, ismertebb nevén a Zeneakadémia) a magyar zenei felsőoktatás intézménye, mai épülete pedig egyike a legismertebb épületeknek Budapest VI. kerületében, mely egyúttal a hazai hangversenyélet egyik legjelentősebb helyszíne. Magyarország első felsőfokú zeneoktatási intézménye, a Magyar Királyi Zeneakadémia 1875. november 14-én kezdte meg működését. Alapítója, első elnöke és a zongora művészképző tanfolyam vezetője Liszt Ferenc (1811-1886) volt, mellette Erkel Ferenc (1810-1893) igazgatóként és zongoratanárként, Ábrányi Kornél titkárként és a zenetörténet tanáraként, Robert Volkmann zeneszerzés tanárként működött. Anyagi és személyi okokból az oktatás csupán a zongora és a zeneszerzés szakon indult meg. Az intézmény eleinte a Hal tér 4. sz. alatt működött, majd 1879-ben költözött első önálló épületébe, a Sugár útra (a mai Régi Zeneakadémia épülete, Vörösmarty u. 35.). Liszt halála és Erkel nyugalomba vonulása (1887) után Mihalovich Ödön zeneszerzőt (1842-1929) nevezték ki a Zeneakadémia igazgatójává. Mihalovich már 1881-től az Országos Színészeti Tanoda igazgatója volt. A Színészeti Tanodában működő operatanszak, a Zeneakadémia ének- tanszakával közös tanárok és az új igazgató közös személye tette indokolttá a két iskola összevonását. Az új név: Országos Magyar Királyi Zene- és Színművészeti Akadémia. A két intézmény csak 1893-ban vált szét ismét. Mihalovich tevékenységének eredményeképpen vált a Zeneakadémiából európai rangú és hírű zenei főiskola, amely a legjelesebb európai muzsikusok közül választotta tanárait. Az eddigi tanszakok mellett újak indultak. A Zeneakadémia, amely 1907-ben költözött jelenlegi épületébe, az 1918-as polgári forradalom idején új nevet kapott: Zeneművészeti Főiskola. A Károlyi-kormány Dohnányi Ernőt nevezte ki igazgatóvá. A Tanácsköztársaság bukása után Hubay Jenő lett az intézmény új vezetője. Az intézmény fennállásának 50. évfordulóján vette fel a Zeneművészeti Főiskola alapítójának és első elnökének, Liszt Ferencnek a nevét. Ekkor a tanárok között találjuk Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó, Dohnányi Ernő és sok más, világhírű magyar muzsikus nevét. 1934-ben ismét Dohnányi, majd 1943 és 1957 között a világhírű hegedűművész, Zathureczky Ede volt a Főiskola főigazgatója, 1958 és 1967 között pedig Szabó Ferenc zeneszerző, akit Kovács Dénes hegedűművész, a Hubay-Zathureczky nemzetközi hírű hegedűiskola jeles képviselője követett. 1980-ban Ujfalussy József zenetudós, 1988-ban Soproni József zeneszerző, 1994-ben Lantos István zongoraművész, 1997-ben Falvai Sándor zongoraművész vette át a Főiskola rektori posztját. 1968-ban létesítették az előkészítő tagozatot, ahol a 18 éven aluli, kivételes tehetségű gyermekek részesülhetnek hangszeres (zongora, hegedű és gordonka) oktatásban. 1971-ben kapott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola - a hagyományos név megtartása mellett - egyetemi rangot, így az intézmény - amelynek hivatalos neve 2000. január 1-jétől Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem - jogosulttá vált doktori cím adományozására.