A Dunai Vasmű érctömörítő részlege.
Dunaújváros: a település neve 1951. nov. 7. előtt Dunapentele, 1951. nov. 7-től 1956. okt. 24-ig és 1957. ápr. 3-tól 1961. nov. 26-ig Sztálinváros, 1956. okt. 24. és 1957. ápr. 3. között ismét Dunapentele, végül 1961. nov. 26-tól Dunaújváros. (Sztálinváros építése hivatalosan 1950 tavaszán kezdődött, 1951. november 7-én kapta Sztálin nevét). 1950 tavaszán kezdődött meg a Budapesttől 65 km-re lévő fennsíkon egy új ipari település és a vasmű építése. 1954 márciusáig a kiszolgáló létesítmények mellett elkészült a két nagyolvasztó, az acélmű két Siemens-Martin kemencéje és a két kokszolóblokk. 1955-1960 között párhuzamosan folyt a beruházás és a termelés. A meleghengermű átadására 1960-ban került sor. Ezt követően 1965-re elkészült a hideghengermű, ezzel párhuzamosan pedig megvalósult az acélmű teljes, négy Siemens-Martin kemencéből álló technológiai sora. 1980-ra a Dunai Vasmű akkori termelő kapacitásának felső határához érkezett. A továbblépés átfogó fejlesztéseket igényelt, elsősorban a berendezések és a technológia korszerűsítése, az energiaigényesség csökkentése, valamint a korszerű színvonalat képviselő termékek gyártásának irányába (ennek a folyamatnak a részét képezte az LD-konverteres acélgyártás a Siemens-Martin kemencék rovására). 1983-ban a cég felvette a DUNAFERR nevet. 1992. július 1-jén megalakult a DUNAFERR Dunai Vasmű Részvénytársaság. 2004-ben a vállalatot privatizálták. A Dunai Vasmű építése 1950-ben kezdődött az első ötéves terv keretein belül. 1951-ben neve Sztálin Vasműre változott, 1956 végétől újra Dunai Vasmű, 1983-tól DUNAFERR, majd 1992-ben megalakult a DUNAFERR Dunai Vasmű Részvénytársaság. 2007-től ISD DUNAFERR Dunai Vasmű Zrt.