Bartók Éva (b) oktatónővér a beteg reggeliztetését mutatja a szegedi Kossuth Zsuzsanna betegápolónő-képző iskola hallgatóinak a szegedi I. számú kórház bel-és sebészeti osztályán.
Az első tanév az iskolában 1948 őszén indult, 68 hallgatóval, az igazgató dr. Simoncsics Pálné volt. Az iskola neve ekkor Kossuth Zsuzsanna Állami Ápolóképző Intézet. A képzés kétéves volt, 17-18 éves kortól lehetett jelentkezni, legalább 8 osztályos, általános iskolai végzettséggel. 1950-től önállóan működött a szegedi Teleki utcában a csecsemő- és gyermekápoló képzés Lázi Béláné igazgatása alatt. Ezt az iskolát 1959-ben a Kossuth Zsuzsanna ápolóképzőbe helyezték át, s Lázi Béláné igazgatóhelyettesként folytatta pedagógiai, szakmai munkáját. Szintén 1948-ban kezdődött a szervezett oktatás a szülésznői illetve bábaképző szakon, a képzési idő itt is két év volt, s a képzés a Szülészeti- Nőgyógyászati Klinika igazgatójának közvetlen irányítása alatt állott, első igazgatója Dr. Batizfalvy János professzor volt. Az oktatás a klinika épületében folyt, a déli szárny III. emeletén kaptak helyet a bábanövendékek, továbbá a klinikán dolgozó néhány szülésznő és a továbbképzésre berendelt idősebb bábák. A szülésznőképző 1949. április 1-től alakult át népi kollégiummá, valószínűleg NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) befolyására, s ez év július 1-től a Népjóléti Minisztérium hatáskörébe utalják a felügyeletet. Ebben az időben választottak névadót, így az iskola neve: Martos Flóra Állami Szülésznőképző Iskola lett.1951-től igazgatója: Molnár Ilma, egészségügyi védőnő volt. 1954-ben a Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakiskola egyik tagozata lett, megőrizve nagyfokú önállóságát. 1973-ban azonban megszüntették a szülésznőképzésnek ezt a jól bevált formáját, helyette az egészségügyi szakközépiskolákban végzett tanulók számára lehetővé tették 10 hónapos szakosító képzés után a szülésznői oklevél megszerzését.