A Városligetben felállított hatalmas Sztálin-szobor leleplezési ünnepsége.
Sztálin-szobor: a szoborpályázatot egy 1949. december 20-i határozat alapján írták ki. A beérkezett 30 pályaműből Mikus Sándor szobrászművész tervét fogadták el. A nyolc méter magas, 65 mázsa súlyú szobor bronz alapanyagát korábban eltávolított politikusok szobrának (pl. Tisza István, Andrássy Gyula, Darányi Ignác) beolvasztásával nyerték. A szobrot 1951. december 16-án, a talapzaton körbefutó domborművet 1953. május 1-jén avatták fel. Az április 4-ei és május 1-jei felvonulások, illetve díszszemlék helyéül szolgáló térszerű terület kialakítása a szobor felállításakor történt meg. A téren felvonulók üdvözlését a vezetők a szobor talapzatán kialakított erkélyről fogadták. 1956. október 23-án a budapestiek lángvágók és teherautók segítségével ledöntötték, mint a rendszer egyik leggyűlöltebb jelképét. Az egész szoboralakzatot nem sikerült eltávolítani, a talapzaton ottmaradtak a hatalmas, ég felé meredő üres csizmák. Emiatt került be a budapesti folklórba a "Csizma tér" elnevezés. 1956 után a Kádár-korszak ideológiájába nem illett bele az egykori diktátor gigantikus szobrának visszaépítése. A talapzatot egyszerű dísztribünné építették át, amelyről minden év május elsején a Minisztertanács vezetői integettek a kötelezően előttük elvonuló és rendszert éltető tömegnek. A szobor és a tribün helyére 2006-ban állították fel az 1956-os központi emlékművet.